Menő Manó – Változó színű háttér előtt néhány fehér vonal, bárki által reprodukálható figurák: gyakorlatilag ennyi a Menő Manó. Miért érdekel minket még ma is ez a rajzfilm, persze azontúl, hogy rettentő jópofa?
A titok egyik nyitja, hogy a történetekben rengeteg ötlet rejlik, ami elcsábítja a nézőt. A legérdekesebb a főhős és a rajzoló viszonya, Menő Manó ugyanis sokszor pöröl alkotójával, ha az számára kedvezőtlen helyzetet rajzol. Visszatérő poén például, hogy a központi figura alatt elfogy a vonal, ő pedig kis híján beleesik az így keletkezett űrbe.
Menő Manó 1969-ben született meg Osvaldo Cavandoli ötletének és ceruzájának köszönhetően. Cavandoli a negyvenes évektől kezdve jelen volt az olasz rajzfilmgyártásban, előtte pedig az Alfa Romeo designereként dolgozott pár évig.
Maga Menő Manó reklámfiguraként kezdte pályafutását, eredetileg ugyanis egy konyhai eszközöket gyártó cég, a Lagostina megrendelésére rajzolta meg alkotója. Csak nyolc kisfilm után szakadt el Menő Manó a reklámtól, és vált önálló műsorszámmá.
A rajzfilm eredeti címe La Linea, vagyis A vonal, utal a megvalósítás szándékolt egyszerűségére. A világon több helyütt átvették ezt a címet, vagy ahhoz kapcsolódó nevet adtak a figurának. Az Egyesült Államokban például Lineman (ejtsd: lájnmen, azaz vonalember), Izraelben Mar Kav (Vonal úr) néven jelent meg a képernyőn. A délszláv államok ellenben a hangzásra mentek rá, Szerbiában Barum Barum, Szlovéniában Badum Badum a sorozat neve, valószínűleg a főcímdal nyomán.
Menő Manó az egész világon menőnek számít. 1972-től több mint negyven országban adták/adják a műsort, nemcsak a tévében, de olykor moziban is, a nagyfilm előtti felvezetésként. A sorozat elterjedését bizonyára megkönnyítette, hogy nem kellett szinkronizálni, Menő Manó ugyanis olasznak tűnő halandzsanyelven beszél. A hangot egyébként Carlo Bonomi kölcsönözte neki, aki a Pingu szereplőit is megszólaltatta, a milánói főpályaudvaron pedig a mai napig az ő hangján szólal meg a hangosbemondó.
A Menő Manó népszerűségét nemcsak az országok száma mutatja, ahol a szériát vetítették, de a széles felhasználási kör is, ami a figurához tapad. Említsünk néhány példát. Maga Cavandoli közvetlenül 2007-es halála előtt rajzolta meg utoljára a figurát, egy izlandi bank reklámfilmjéhez. A karakter ezenkívül a Jamiroquai egyik klipjében (Don’t Give Hate a Chance) is feltűnik háromdimenziós formában, egy norvég újság pedig naponta új történetet közöl le Menő Manóval.
Mitől ilyen népszerű a Menő Manó?
- egyszerű, de nagyszerű
- nemzetközi, mindenki megérti
- bármilyen üzenet közvetíthető széles tömegeknek, akár világszintű méretekben
- minden epizód egy-egy történetet mesél el: van eleje, közepe, vége
- mindenki szívesen megnézi, akár többször is
- mindenkinek mosolyt varázsol az arcára
- mindenki beszél róla
- mindenki emlékszik rá
Jó lenne, ha egy Menő Manó-szerű figura közvetítené üzenetedet a célközönségednek?
Szeretnéd, ha végignéznék, sőt várnák a reklámodat, és még emlékeznének is rá?
Legyen Neked is reklám rajzfilm videód! Például ilyen >>
